Mi történik velem?

A műtéteket két kategóriába sorolhatjuk sürgősségtől függően: sürgős és a halasztható/előjegyzett műtétek. A sürgős műtéteket a diagnózis felállítását követően rövid időn belül el kell végezni, életveszélyes állapotot okoz. A halasztható/előjegyzett műtétek esetében, van idő a műtét eltervezésére, a műtétre való legmegfelelőbb felkészülésre és a műtét legoptimálisabb idejének kiválasztására.

Mit is jelent a műtétre való felkészülés?

Természetesen a „lelki ráhangolódáson” túl sok olyan teendő van, melyek biztosítják a műtét legjobb kimenetelét, és a beavatkozást követő mihamarabbi felépülést.
Legelőször a műtétet indikáló, javasló orvos részletesen ismerteti a tervezett beavatkozást, annak várható következményeit és lehetséges szövődményeit. Emellett a beteg felvilágosítást kap a műtét elmaradásából származó egészségkárosodás kockázatáról is.

A tájékoztatott beleegyezését követően, minden műtét előtt laborvizsgálatot (vér, vizelet) végeznek, sőt, a legtöbb helyen már az orr-torokváladék tenyésztésének eredménye is szükséges a műtő ajtajának átlépéséhez. Értelemszerűen, ezekben bármilyen eltérés befolyásolhatja a tervezett beavatkozás időpontjának kitűzését.

A leletek birtokában következik az altatóorvossal történő megbeszélés. Itt egy rövid belgyógyászati jellegű vizsgálatot követően, részletes kórtörténet és családi anamnézis felvétele történik, különös tekintettel a korábbi betegségekre és szedett gyógyszerekre. Ezek között ugyanis több olyan van/lehet, amit a műtét előtt vagy ki kell hagyni pár napig, vagy egy másik formára kell átváltani: erről a szakorvos minden esetben részletes felvilágosítást és tanácsot ad. Ilyenkor a betegnek lehetősége van az altatással, érzéstelenítéssel, fájdalommal kapcsolatos további kérdéseire is választ kapni.

Mindezek mellett, tervezetten sztómaképző műtétek esetében a műtét előtt a beteg találkozik dietetikussal, megbeszélik a műtétet megelőző pár nap étkezését. Valamint találkoznak a sztómaterápiás nővérrel, akitől tájékoztatást kap az adott sztómáról, a sztóma ellátásáról, az országban forgalomban levő sztóma ellátását biztosító segédeszközökről, a sztómás életvitelről, és a sztómával való kérdéseit is megbeszélheti; igény esetén lehetőség van sztómaviselő sorstárssal találkozni.

Körömlakk, szemfesték, ékszerek, piercing, szemüveg, karóra, kontaktlencse nem vihetők be a műtőbe! Viszont ha valaki hallókészülékkel rendelkezik, azt feltétlenül vigye magával a műtőbe.

A legtöbb esetben az operáció előtti napon történik meg a kórházi felvétel, de lehet, hogy a műtét reggelén kerül erre sor. Azoknak, akik csak aznap kerülnek felvételre az osztályra, érdemes otthon nagyon pontosan betartani a kapott orvosi utasításokat (pl. éjféltől szájon át nem fogyasztható semmilyen folyadék, milyen gyógyszert kell a műtét reggelén bevenni: pl. vérnyomáscsökkentő), amennyiben nem tartjuk be az orvosi utasítást, úgy akár a műtét halasztása is szóba jöhet.

Ha az operáció megkívánja, a műtét előtti napon hashajtás, beöntések is várnak a páciensre.

Tudni kell, hogy lehetőség szerint minden nagy műtét előtt az altatást konzultáció előzi meg az altatóorvossal, hogy a beteg állapotától függően döntsön az altatás és érzéstelenítés módjáról, a műtét alatt használható gyógyszerekről. Fontos, hogy a beteg ekkor minden kérdésére választ kapjon, és értse, hogy mikor mi fog vele történni, mire számíthat az altatás során és az ébredést követően. Ezért nagyon fontos, hogy a beteg merjen kérdezni.

Nagyobb, hasi műtétekhez, így sztómaképző műtétek esetében általános érzéstelenítést, vagyis altatást végeznek, amit ki lehet egészíteni gerincközeli érzéstelenítéssel, azaz epidurális anesztéziával a műtét alatti, illetve műtét utáni fájdalomcsillapítás érdekében.
A betegek sokszor jobban félnek az altatástól, mint a műtéttől, azonban nincs még egy olyan időszak a kórházban töltött idő alatt, amikor a beteg biztonságát több szakember és műszer őrizné, mint altatás idején a műtőben.

A műtét befejezése után, a műtőben megtörténik a beteg felébresztése, erre azonban a betegek nem emlékeznek. A műtőből a beteg az ébredőszobába, vagy a kórterembe, ill. az intenzív osztályra kerül.

A műtétek után nagyon ritkán fordul csak elő, hogy valakinek ne legyenek panaszai. A legtöbb betegnél csak egy-két apró, gyorsan múló probléma merül fel operáció után, míg másoknál olyan súlyos komplikációk is jelentkezhetnek, mint a tüdőgyulladás vagy a fertőzés.
Amennyiben tudja, melyek a leggyakoribb panaszok, komplikációk, úgy könnyebb megelőzni is azokat. A szövődmények elkerülése segíti a gyorsabb felépülést.

Műtét

Maga a műtét történhet rendes hasi vágással, ún. laparotómián keresztül, ill. „lyukas módszerrel” vagyis laparoscopos technikával. Az, hogy kinek melyik módszerrel történik, számos tényező befolyásolja, az operáló orvos erről fogja tájékoztatni.

Műtét végén a műtőben felhelyezésre kerül a sztómazsák.

Műtét után a sztómaterápiás nővér naponta meglátogatja a sztómaviselőt, és fokozatosan megtanítja a sztóma ellátását.

A műtéti technika fejlődésének köszönhetően a műtét utáni kórházban tartózkodás ideje lerövidült, a beteg nem tudja a többféle sztómaterápiás segédeszközöket a kórházban kipróbálni, ezért ez áttevődik az otthoni időszakra. Ez azonban a rendszeres sztómakontrollok alkalmával megoldható.
Fontos, hogy a kórházból történő távozáskor a sztómaviselő megkapja a sztómaterápiás nővér elérhetőségét, hogy gond esetén el tudja érni.
Valamint tisztában legyes a segédeszközök beszerzésének lehetőségeiről, módjáról; az önsegítő betegklubok működéséről (ILCO-klubok, Magyar Crohn Colitises Betegek Egyesülete), ahol sorstársakkal tud találkozni, akár már a műtét előtt is.

Mit vigyen magával a kórházba?

A kórteremben kevés a hely, ráadásul az sem zárható ki, hogy az egyik kórteremből át kell költöznünk egy másikba. Erre például műtétek után kell számítani, amikor az intenzívről visszakerülünk a sima kórterembe. Emiatt alapszabály, hogy a kórházba vitt csomag férjen be egy sporttáskába.
Erre sokan nem figyelnek, pedig a kórházi dolgozók munkáját nagyon megnehezíti, ha a beteggel együtt kistáskát, nagytáskát, kisebb-nagyobb csomagokat, is költöztetni kell. A sporttáskányi méret azért is fontos, mert úgy a beteg is tudja, mi van nála, mindent észben tud tartani.

Ami mindenképpen legyen:

- személyi igazolvány, taj kártya, lakcím kártya,
- rendszeresen szedett gyógyszerek listája: gyógyszer neve, bevétel ideje, dózis
- személyes egészségügyi történet: allergia, korábbi műtétek, krónikus betegségek listája
- korábbi egészségügyi dokumentáció: zárójelentések
- legfontosabb telefonszámok: család, barátok, háziorvos
- rendszeresen használatos gyógyszerek: pl. asztma esetén inhalátor, alvási apnoe esetén azt a készüléket amit otthon használ, cukorbetegek esetében a használatos inzulin stb. Ez azért fontos, mert ezekből a szükséges típus nem feltétlen áll rendelkezésre az adott osztályokon, a beszerzésük pedig időt vesz igénybe.
- tisztálkodó szerek: tusfürdő, szivacs, törölközők, fogkefe, fogkrém, fésű, borotva, dezodor, fürdőpapucs
- pizsama/hálóing – célszerű a rövid ujjú több garnitúra, köntös, papucs, fehérneműk, papírbugyi
- papír zsebkendő, papírszalvéta, WC-papír
- amennyiben használ: szemüveg, hallókészülék, műfogsor, ezek ápolószerei…
- evőeszközök, bögre, pohár, szívószál
- folyóirat, könyv, rejtvény, toll/ceruza, papír jegyzeteléshez
- amennyiben rádiót szeretne magával hozni, úgy ehhez való fülhallgatót is hozzon magával, hogy a szobatársakat ne zavarja
- zacskó/zsák a szennyes ruháknak
- mobil telefon+töltő
- aprópénz automatához

NE hozzon magával: értéktárgyak, nagy összegű pénz, bankkártyák, ékszerek